Képviselni az értékeinket
Egy "jottányit" sem engedhetünk a hit- és erkölcsbeli meggyőződésünkből - mondta Varga Péter Piusz, a férfiszövetség lelki megerősítő hétvégéjén tartott előadásában.
A posztmodern világ pluralizmusában a keresztény értékek melletti kiállásra buzdították a férfiakat a "Szent József a munkás" Katolikus Férfiak Szövetsége által szervezett nagyböjti, lelki megerősítő hétvégén. A március 4. és 6-a között zajlott háromnapos rendezvényen a szatmárnémeti férfiak mellett budapestiek, érdiek, debreceniek, mátészalkaiak, temesváriak, kisdengelegiek, kálmándiak és sárközújlakiak is részt vettek. A központi helyszín a Szent Alajos Konviktus könyvtárterme volt, de a szentmisékre a Szent János apostol és evangélista templomba mentek, és egy vezetett séta alkalmával felkeresték, a vendégeknek bemutatták Szatmárnémeti "értékes helyeit" is.
A témafelvezetőben, szombaton Koczinger Tibor ügyvezető emlékeztetett, minden nap meg kell élnünk az értékeinket, naponta meg kell vizsgálnunk, tesszük-e a dolgainkat: "A tevékenységeinket mindig bizonyos törvények szerint végezzük, a törvények alapja pedig az értékrend. A munkánk végeredménye megint csak érték. Körbe vagyunk véve tehát értékekkel, amelyeket a hétvégén meg akarunk vizsgálni. Isten mindenkit értékesnek teremtett, de saját magunknak rá kell jönnünk, hogy mi a dolgunk, miben lehetünk igazán értékesek."
A főelőadó, Varga Péter Pius, bibliodráma vezető szintén az értékek gondolatkörében tartotta előadását, bemutatva a környezetet, amelyben élünk, annak berendezkedését, több esetben is ütköztetve a posztmodern gondolkodást a keresztényivel. "Mindamellett, hogy keresztényként gyakoroljuk a jogainkat és kötelességeinket, elismerjük az evilági rend létezését, annak törvényességét és a szuverenitását. Nem vonhatjuk ki magunkat a világból, nem tehetünk úgy, mintha nem ezen a földön élnénk, de tudatosítanunk kell azt, hogy nekünk van egy sajátos értékrendünk, amit nekünk a közéletben is képviselnünk kell. Azt látjuk, hogy ma, a civil társadalmon belül, az európai és posztmodern értékrendszerben egymásnak ellentmondó értékek is helyet kaphatnak. Ebben a hirtelen kitágult és sokszínű rendben érezhető egy bizonyos elbizonytalanodás. Előfordul, hogy nem értjük, kinek is van igaza, hol a mi helyünk ebben a hihetetlenül sokszínű környezetben? A posztmodern lényege az, hogy megkérdőjelez minden stabil és monolitikus, tömbszerű, meglévő értéket, és azt mondja, nem beszélhetünk állandó értékekről, hanem egy úgynevezett fluid identitás- és értékvilág létezik, amely mindig alkalmazkodik ahhoz a helyzethez, amit az élet hoz. Nagyon leegyszerűsítve, a posztmodern alapvetően a destrukturalizmus jegyében születik meg, amikor szétesnek a struktúrák, a rendszerek, és azt követően szigetszerűen, szétszórtan jelennek meg azok, amik régen egyben voltak - itt a hagyományos erkölcsi törvényekre is gondolok" - tette hozzá Varga Péter Pius.
A posztmodern Európában a keresztény ember sokszor úgy érezheti, ál-szabadságban él: "A közbeszédben is gyakran halljuk, hogy az etikai pluralizmus a demokrácia legfontosabb értéke. Következésképp a polgárok teljes autonómiát követelnek, jogot formálnak arra, hogy eldöntsék, mit tartanak értékesnek. A törvényhozók is tiszteletben tartják az egyén autonómiáját, és mintegy szembemennek az általunk is képviselt hagyományos erkölcsi normákkal és értékekkel. Ez azonban egy ál-szabadság, tévesen hivatkoznak a tolerancia értékére, amikor a polgároknak a nagy csoportjától elvárják, hogy ne alapozzák a társadalmi és politikai életben való részvételüket az emberi személyről és közjóról alkotott saját nézeteikre. Ál-tolerancia jön létre azáltal, hogy követelményeket támasztanak az általunk képviselt értékekkel szemben, olyan lemondásokat követelnek, amelyeket mi nem szívesen teszünk meg."
Varga Péter Pius a keresztény értékek teljes vállalását elengedhetetlennek tartja: "Mi ebben a mi szerepünk és mi az, amit ebben felvállalhatunk? Minden polgárnak törvényes joga, hogy válasszon a természetes erkölcsi törvényekkel és a hitével összeegyeztethető politikai néztek között, és a saját szempontjai szerint döntse el, hogy kit támogat, ki az, aki leginkább képviseli azokat az értékeket, amiket vall. Hitbeli és erkölcsi törvényekről van szó. Ha a keresztényeknek el kell fogadniuk az evilági dolgok rendjéről való másképp gondolkodás legitimitását, akkor jogosultak az erkölcsi relativizmust tükröző, a közéletre káros pluralizmusnak az elutasítására is. Ha tehát elfogadjuk, hogy ez a világ úgy van berendezve, hogy másképp is lehet gondolkodni az erkölcsi normákról, az evilági dolgok rendjéről, akkor jogunk van ahhoz is, hogy még határozottabban képviseljük azokat az értékeket, amiket mi sajátunknak gondolunk. A demokrácia akkor lesz tökéletes, ha az emberi méltóságot helyezi újra a középpontba. A jelen világ olyan erkölcsi kérdéseket vet fel, amelyek teljesen ismeretlenek voltak korábban.
Ebben az összefüggésben is meg kell jegyeznünk, hogy egy jól megalapozott erkölcsi öntudat nem engedi meg, hogy olyan programokra adjuk le a voksunkat, amelyek ellentétesek a hit és az erkölcs alapvető törvényeivel. Tehát valamilyen támpontunk mégis csak van ebben a zűrzavarban, vissza tudunk nyúlni a józan ész, a hit és az erkölcs alapvető tételeire. A keresztény hit ezen a téren egy szerves egységet alkot, nem ragadhatjuk ki egyes elemeit a hitünknek és erkölcsi rendszerünknek az egészéből, ahhoz, hogy azt behelyettesítsük egy másik szabállyal. Ahogy a Szentírásban is találjuk, ha egy "jottányit" is elveszünk belőle, akkor az egész összedől. Ez érvényes az Egyház szociális tanítására, azt látjuk ugyanis, hogy a politikai kötődés nem meríti ki a közjó iránti teljes felelősségvállalást. Nem szabad egyetlen hívőnek sem a világiak pluralizmusának és autonómiájának elvére hivatkoznia a társadalomban olyan megoldások elősegítésének érdekében, amelyek a társadalmi jólét alapvető etikai követelményeit aláássák vagy gyengítik. Nem politikai hatalomgyakorlásról van tehát szó, amikor a keresztények beleszólnak az ehhez kapcsolódó kérdésekbe, hanem ezek a megnyilvánulások feltételezik a hívők lelkiismeretének az oktatását és megvilágosítását. A felelős kereszténynek a társadalomban végzett cselekedetei mindig a személy és a közjó átfogó előmozdítását kell, hogy szolgálják. A hitünket nem a szobánk falai között és a templomokban kell csak gyakorolnunk, hanem ahogy Jézus Krisztus is buzdít minket, bele kell mennünk az élet sűrűjébe, oda, ahol a történelem zajlik. Bátran vigyük ki értékeinket a társadalomba, hogy mintegy kovászként ezzel is szolgáljunk!"
A résztvevők, az előadást követő beszélgetésekben saját közösségükre és életükre igyekeztek a hallottakat lefordítani, majd az ezt követő kiállítás alkalmával is az értékekre figyeltek, a szombat esti szentségimádásban pedig az Úr elé vitték félelmeiket, örömeiket és vágyaikat.
